A hely szokv�nyos volt. Egy par�nyi szoba, a k�zep�n doh�nyz�asztal, hamut�l, n�h�ny �js�g. Minden �rintetlen, csak d�szlet a jelenethez. A termett fel�lr�l �rkez� sz�rt f�ny vil�g�totta be. K�t fotelben �ltek.
     Egy fi�, szemben id�sebb besz�lget�partnere. Egy�ltal�n nem voltak szokv�nyos p�ros. A fiatalember t�zes �veinek az elej�n j�rhatott, k�zte �s a m�sik k�z�tt t�z-tizen�t �v lehetett a kork�l�nbs�g.
A tizen�vesen laza, kor�hoz ill� ruh�zat, b�r kicsit extr�m kivitelben; a farmernadr�g legal�bb h�rom sz�mmal nagyobb volt a kellet�n�l, a szemei kifestve, a haja feket�re festett sz�nakazal, n�h�ny gy�r�, test�kszer a szem�ld�k�ben. Valahogy m�gis szel�d benyom�st keltett, l�gy arcvon�saival nem volt fenyeget�, ink�bb a kreat�v jellem�t hozta napvil�gra. A l�bait szinte teljesen maga al� h�zta, m�r-m�r magzatp�zban �lt. Legink�bb tekintete hangs�lyozta szem�lyis�g�nek energikus �s alkot� mivolt�t, tele volt f�nnyel �s �rtelmes elevens�ggel, alig lehetett belen�zni, nem �gy, mint a hasonl� kor�akn�l szokott lenni, akiknek j�szer�vel nincs semmi a szem�kben.
     Az id�sebbt�l nem egy karny�jt�s, hanem egy eg�sz vil�g v�lasztotta el. Ugyancsak s�t�t haj, �s s�t�t szemp�r. Megjelen�se nem csak �polts�got sug�rzott, az a partner�n is �rz�kelhet� volt, ink�bb egyfajta zavarba ejt� precizit�st, azt a fajta pontoss�got, ami m�r egy hat�ron t�l f�lelmet kelt a m�sikban, c�lj�nak megfelel�en.
�lt�nyt viselt. Konzervat�v, m�r-m�r m�lt sz�zadi szab�ssal. Nem �llt idegen�l rajta, �s m�g ink�bb feszesebb� tette testtart�s�t, pedig k�nyelmesen h�trad�lve, keresztbetett l�bbal �lt. Az � szemei m�lys�gesen m�lyek voltak, f�rk�sz�k, m�gis olvashatatlanok.
Amikor az id�sebb besz�lt a hangja kellemes volt, tekintete figyelmes �s �rdekl�d�, ennek ellen�re volt a szavaiban valami t�vols�gtart�s, h�v�s kim�rts�g, olyasmi, mint amikor nem az anyanyelv�n besz�l az ember.
     A fi� �rdekl�dve hallgatta, b�r �ltal�ban � besz�lt t�bbet, a m�sik jobban szeretett k�rdezni. Ha � besz�lt gyorsan elragadta a gondolat heve, k�nnyen �s sz�les mozdulatokkal gesztikul�lt, nem volt benne semmi te�tr�liss�g. Nem �gy a m�siknak, minden mozdulat, minden megejtett hangs�ly c�llal, �s okkal volt ott, ahov� tette. Gyakran a fi� is �rz�kelte ezt, �s elleste.
     Az id�sebbnek el kellett ismernie a m�sik tanul�konys�g�t. Intelligens volt, kiv�l� empatikus �rz�kekkel. Mondhatni m�v�szl�lek, de mint ilyen, �lmodoz�. Ha megmutatod neki az �lm�t, �s el�rhet�v� teszed sz�m�ra, akkor a kezedben van. Nem is besz�lve arr�l, hogy m�g gyermek volt, ak�rmennyire is �rett, de gyermek.
     A besz�lget�s kezdett egyre r�videbb mondatokb�l �llni, lassan-lassan fogytak a k�rd�sek, �s csak az id�sebb besz�lt. Hagyott mag�nak id�t. M�r megfonta a h�l�t, csak meg kellett r�ntania. Az eg�sz folyamat f�lelmetes volt. Borzongat�. A tekintete elnyelte a vele szemben �l�t, a szavai r��r�s lass�s�ggal font�k be a lelk�t, �s elind�totta egy �ton, ami f�l�, hogy csak lefel� vezet, kanyar �s kit�r� n�lk�l.
     Neki azonban ez nem volt el�g. Azt akarta, hogy az ifjabb megment�t l�sson benne, valakit, aki er�t ad neki, valakit, akiben hinni lehet. Kegyetlen volt.
De nem a fi� volt az �ldozat. Nem csak. Eszk�z volt. Cser�be viszont kapott valamit. Ez egy alku. Ha valaki nem tud �zletet k�tni, akkor mag�ra vessen. Amennyiben el�g ostoba, hogy n�la ezerszer tapasztaltabbal j�tszik ilyen vesz�lyes j�t�kot, nem csod�lkozhat, hogy vesz�t. M�gis. Volt neki v�laszt�sa. Az id�sebb manipul�lta, ez t�ny, de meghagyta neki a v�laszt�s jog�t. Az igazi �ldozatok nem v�laszthatnak. �ket csak kizs�km�nyolj�k. �k a l�nyeg.
Lassan a v�g�hez k�zeledtek.
– Biztosan meggondoltad bar�tom? – k�rdezte az �lt�ny�s.
– Igen – a fiatalabb hevesen b�logatott.
– Helyes. Ismered a felt�teleimet, �s a korl�taidat. Ezeken bel�l azt tehetsz, amihez csak kedved van. L�gy okos, figyelmes, �s t�relmes. Legf�k�ppen az. Sz�ks�ged lesz r�.
– �s a t�bbiek? – aggodalom a m�sik hangj�ban, de valahogyan nem olyan �szinte, mint amennyire besz�lget�s elej�n lett volna. – Vel�k ne t�r�dj, majd gondoskodom r�luk. Csak magaddal foglalkozz.
Tartott egy kis sz�netet az id�sebb. A tekintete elr�v�lt egy picit, mintha azon gondolkozna, hogy nem felejtett-e el valamit. P�r m�sodperc m�lva folytatta mondand�j�t.
– Mennem kell. M�g k�tszer foglak megl�togatni t�ged. Egyszer, amikor a csillagotok magasan ragyog, �s egyszer, mikor a szakad�k sz�l�n �lltok. Pr�b�ld �gy alak�tani az �letedet, hogy az el�bbi min�l hamarabb, az ut�bbi ann�l k�s�bb k�vetkezzen be.
– Tudom, hogy nem tart sok�ig.
– Tess�k? – k�rdezte kicsit meglepetten a m�sik.
– Tudom, hogy hamarosan tal�lkozni fogunk. Harmadj�ra is.
– Nos, ez att�l f�gg, hogy hogyan alak�tod az �leted, minden csak rajtad m�lik. Ha nagyon �gyes vagy az is meglehet, hogy soha t�bbet nem l�tsz.
– �s, ha l�tni akarlak?
Az �lt�ny�s nem tudott mit kezdeni ezzel a k�rd�ssel.
– Akkor nagyon rossz befektet�snek fogsz bizonyulni – gunyoros mosoly.
– Te jobban megismert�l ezalatt a p�r perc alatt, mint b�rki m�s valaha is fog, f�leg ezut�n.
– Meglehet, de sajnos az eddig r�lad kialak�tott v�lem�nyem drasztikusan romlani kezd.
– Mi�rt vagy ilyen �szinte?
– Az egyess�g megsz�letett. Eddig sem hazudtam neked, de most m�r m�g csak sz�p�tenem sem kell. Tudod, r�lunk azt hiszik, hogy a c�ljaink el�r�s��rt hazudni szoktunk. Ez nem igaz. Mindig igazat mondunk, ti vagyok, akik �m�tj�tok egym�st �s �nmagatokat.
Az id�sebb k�zelebb hajolt a fiatalabbhoz, �s m�lyen a szem�be n�zett, a m�sik szinte elk�bult a tekintett�l, ami f�lelmetes er�vel kezdte ler�ngatni az �larcait, nem hagyva m�st, csak a meztelen lelket.
– Az �nsajn�lat nagyon st�lustalan dolog. Nem te vagy az egyetlen, sokan vannak rajtad k�v�l. Keveseknek adatott meg annyi minden, mint neked, ezt tanuld meg �rt�kelni, de be kell l�tnod, hogy semmit sem kapunk ingyen. J�l sz�n�szkedsz. K�pes vagy m�sokat r�venni arra, hogy a te akaratodra hajoljanak, karizmatikus vagy, �s van szem�lyis�ged. Ha nem lenne �gy, akkor nem kerestelek volna fel. Nemsok�ra meg fogod tanulni mindezt kihaszn�lni, �s r� fogsz arra is j�nni, hogy mi mi�rt nem hazudunk soha.
S�haj az id�sebbik r�sz�r�l, elengedi a fiatalabbat a tekintete b�kly�j�b�l.
– Val�j�ban nekem mindegy, hogy mit teszel, ez szem�lyes tan�cs volt. Vigy�zz magadra, ha tudsz!
– Megpr�b�lom – mondta a fi� belet�r�d�en.
– � igen, m�g valami.
– Micsoda? – k�rdezte a fiatalabb. Rem�lte, hogy m�g egy kicsit tov�bb ny�jthatja a besz�lget�st.
– A helyedben sz�kebben hordan�m a nadr�gomat.
     Azzal id�sebb fel�llt, majd t�vozott. Nem n�zett a fiatalabbra, nem fogott vele kezet, m�g csak nem is intett fel�. A fi� viszont sok�ig n�zte �t. Ahogy fel�ll, kimegy az ajt�n, �s a h�lt hely�t a fotelban. Az �les szem� megfigyel� �szrevehette, hogy megv�ltozott a tekintete.
A pillant�s�t addig ural� f�ny �s ragyog�s vesztett egy szikr�nyit az erej�b�l.